Találja meg az egyes ivóvíz paraméterekhez alkalmazható legjobb megoldásokat



Az ivóvízkezelési folyamat egyik legfontosabb paramétere a zavarosság. Ha nyomon követi a zavarosságot az ivóvíz kezelési folyamat különböző szakaszaiban, biztosíthatja az előírásoknak való megfelelést, és maximálisan bízhat az ivóvíz minőségében.

A zavarosság egy oldat relatív tisztasága. A tisztaság mértékét csökkentik az olyan szuszpendált szilárd anyagok, mint az agyag, az algák, a szerves anyagok vagy a mikroorganizmusok. Ezek a részecskék szórják és elnyelik a vízen áthaladó fényt. A zavarosság a részecskékről visszaverődő fény segítségével mérhető.

Az online, laboratóriumi és helyszíni megoldásaink biztosítják a mérés megbízhatóságát.

Zavarosság tartomány >10 NTU (legfeljebb 999 NTU) <10 NTU
Zavarosság alkalmazás
Nyers befolyó víz
Szennyvíz ülepítő
Visszafolyó víz szűrés
Elfolyó szűrés
Kombinált elfolyó szűrés
Zavarosság megoldás

Az ivóvíz kezelőművekben mért és ellenőrzött másik fontos paraméter a pH-érték. A pH-érték közvetlenül kihat a koagulálásra és a flokkulálásra, mely folyamatok során kivonják a teljes széntartalmat a nyers bemeneti vízből. A pH-érték kihat a klór fertőtlenítő hatására is, éppen ezért a fertőtlenítő folyamat közben és előtt egy nagyon szűk tartományban mozoghat ez az érték (7,0–7,8 pH); ez az értéktartomány maximalizálja a fertőtlenítőszer hatékonyságát (ez csökken a 7,8 pH alatti tartományban), ugyanakkor minimalizálja a rendszer korrózióját,
ami az alacsony pH-érték (< 7,0) következménye.

A klóros fertőtlenítést gyakran használják az ivóvízben fellelhető kórokozók elpusztítására. Ha klórt adunk a vízhez, hipoklórsav (HOCl) keletkezik, amely nagyon erős fertőtlenítő hatással bír. Továbbá ez a sav hidrogén- és hipoklorit-ionokká bomlik (H+ és OCl-), melyek fertőtlenítő hatása jóval gyengébb. Savas környezetben (pH < 7,5) magasabb, semleges környezetben (pH > 7,5) pedig alacsonyabb a hipoklórsav százalékos tartalma. Éppen ezért ugyanakkora mennyiségű klór különböző
fertőtlenítő hatással fog rendelkezni a víz pH-értékének függvényében. Az egyensúlyt a hőmérséklet is befolyásolja.

A víz kémiai klórtartalmának a kényes egyensúlya nagy kihívást jelenthet a vízkezelő üzemek számára, melyeknek fő célja az, hogy elegendő mennyiségű klórt adjanak a vízhez, gondoskodva ezzel a vízbiztonságról. Ugyanakkor a túl nagy mennyiségű hozzáadott klór kihathat az ivóvíz ízére, vagy megnövelheti annak az esélyét, hogy a klór reakcióba lépjen természetes szerves anyagokkal, és így rákkeltő fertőtlenítő hatású melléktermékek keletkezzenek.

A víz klórmennyiségének mérésére két fő módszer létezik, melyek közül számos tényező függvényében választhatja ki a megfelelőt.



Szerves anyagok

A természetes szerves anyagok (huminsav, fulvosav, csersav stb.) jelen lehetnek a természetes vízforrásokban, éppen ezért az ivóvíz kezelési folyamat egyik célja az, hogy eltávolítsa ezeket az oldott
szerves anyagokat. Ez különösen fontos akkor, amikor a klórt fertőtlenítő szerként használják, ugyanis a klór reakcióba lép ezekkel a szerves anyagokkal, és rákkeltő hatású fertőtlenítési melléktermékek (THM vegyületek, HAAS vegyületek stb.) keletkeznek. Az oldott szerves anyagok felügyelete 254 nm-es UV-abszorpcióval történik.

Tanúsított minőség